Forródrót: 
A békéscsabai Reisz és Porjesz Bútorgyárról a teljes írást Szalay Ágnestől eredetiben közöljük több részletben.
Minden különösebb túlzás nélkül mondhatjuk, hogy Békéscsabán fogalom volt a Reisz és Porjesz-féle bútor. Azt is mondhatjuk, hogy nem csak hogy a legelegánsabban megformált berendezési tárgyakat lehetett a cégtől venni, de a régióban, sőt, még a fővárosban is meg tudta vetni lábát a társaság. A siker hirtelen érte el a társakat, saját koruk megbecsült férfiaivá váltak, számtalan egylet, társaság kereste velük a kapcsolatot, meghívókon szerepelt a nevük, az újságok hasábjain dicsérték őket, a leggazdagabb emberek közé emelkedtek Békés vármegyében. Ám az elhibázott üzletstratégia és a korra jellemző, kissé naiv üzleti gondolkodásmód, valamint a gazdasági válságok és egyéb tragédiák szomorú véget vetettek ennek az egykor kiváló bútorokat előállító cégtársulásnak. Ismerjük meg a Reisz és Porjesz Bútorgyár történetét!
Az alapítók
Előre kell bocsátanunk, hogy nem a teljesség igényével fogjuk feltárni a híres bútorgyár és az alapítók élettörténetét. Nem áll rendelkezésünkre ugyanis túlzottan sok forrás, levéltári forrásokat pedig nem tudunk a témához rendelni.1 Leginkább a korabeli nyomtatott sajtóból idézünk, használtuk fel az egyes cikkeket, hirdetéseket, cégbejegyzéseket. Ezeket erősen szűrve, kritikai szemmel vizsgálva adjuk közre, kiegészítve korabeli térképek, kataszteri felmérések adataival. Azonban még így is jelentős információ birtokába juthatunk, melyek segítségével kissé mélyebben pillanthatunk be a Reisz és Porjesz Bútorgyár alapításába és működésébe.
A cég 1895-ben – alapítása után 2 évvel – előszeretettel használta reklámszlogenjeiben az „Első Békés-Csabai Bútorgyár” kifejezést, amellyel még mélyebb legitimációt kívánt adni magának. Ezt azonban rövid úton elhagyta, sosem használta többé, hiszen jogilag nem is tehette. E név ugyanis már használatban volt, mégpedig „Legelső B.-Csabai Bútorgyár és Bútorraktár Liebe Ernő” hivatalos bejegyzés alatt. A cég birtokosa Liebe Ernő csabai bútorgyáros és bútorraktár tulajdonos volt, a cégvezető pedig a felesége, született Styasny2 Kunigunda, neki volt aláírási joga. Ez és a Reisz és Porjesz cég is 1893-ban alakulhatott,3 azonban a Liebe Ernő céget 1894. január 6-án vették fel a cégjegyzékbe, míg a Reisz és Porjeszt 1894. április 7-én. A hivatalos cégbejegyzés szerint tehát a Liebe Ernő cég számított „elsőnek”.
A Reisz és Porjesz Bútorgyár alapítói név szerint Reisz Miksa és Porjesz Mihály4 voltak. Reisz Miksáról igen kevés életrajzi adat áll rendelkezésre, mert ez egy gyakori név volt (vezeték- és keresztnév együtt), és nincs elég adatunk ahhoz, hogy az információkat egyértelműen a bútorgyároshoz kössük. 1929-ben – mint évente rendesen – összeállították a vármegyei legtöbb adót fizetők névsorát. Ebben szerepel egyedül Reisz Miksa neve, és az életkora. 1929-ben 78 éves volt, amely alapján 1851-ben születhetett. Miután más anyakönyvből nem tudjuk ezt az adatot igazolni, csak közelítő évszámok vannak,5 és más forrásunk sincs, így nem lehetséges számunkra a pontosabb személyazonosítás.6 Ugyanakkor az ismert, hogy a csabai Reisz família ősei az Árva vármegyei Bobróról vándoroltak településünkre, és a népes kereskedőcsalád hamar beilleszkedett az alföldi környezetbe. A későbbi forrásokból kitűnik, hogy hithű izraelita volt és mindvégig meg is tartotta hitét.
Nem tudjuk, hogy pontosan milyen iskolákat és hol végzett, de valószínűleg nem asztalosnak tanult és fiatal korában sem lehetett szakmai kapcsolata asztalosokkal. A „Központi Értesítő” -ben olvasható cégbejegyzések sorában számos „Reisz Miksa” néven alapított céget találhatunk Békéscsabán, amelyekről akár elképzelhető, hogy ezekből egy vagy több a szóban forgó személyhez köthető, de egyértelműen kijelenteni ezt nem tudjuk. Mindenesetre a lenti felsorolásból úgy tűnik, a Reisz Miksa nevű személy az izraelitákra a korban jellemző vegyeskereskedéssel, kisbolt működtetésével foglalkozott, amelyhez valószínűleg megvolt a megfelelő kereskedő végzettsége.
Az első 1876. július 3-án keltezett, amikor Reisz Miksa Békéscsabán szatócsüzletet nyitott.7 1877. június 7-én ezt a céget a cégjegyzékből törölték „az üzlet abbanhagyása folytán”. 1877. június 1-én alakult a cég, melyet 14-én jegyeztek be az illetékes aradi törvényszéken. Alapítója Fischer M[ór] H[enrik] és Reisz Miksa „b.-csabai kereskedők”, akik egyenrangú felekként rendelkeztek aláírási joggal. 1885. november 20-án került bejegyzésre Reisz Miksa vegyeskereskedő, budapesti lakos cége Békéscsabán, amely cég vezetői Porgesz József és neje, született Reisz Regina békéscsabai lakosok voltak. Ennek törlésére 1898. augusztus 23-án került sor.
Rendkívül szerényen élt az egykorú tudósítások alapján, úgy értve, hogy kevésbé hivalkodóan. Csak olyan bálok meghívottai között szerepelt a neve, ahová nyomtatott és személyesen kézbesített meghívóval lehetett menni, sem a gyár, sem a későbbi részvénytársaság vezetőségében nem vállalt magas pozíciókat.
A cég másik alapítójáról, Porjesz Mihályról kissé több információ áll rendelkezésünkre. Az ő születési anyakönyvi kivonatát egyértelműen az ő személyéhez tudjuk kötni. Ezek szerint Békéscsabán született 1869. július 3-án, Porjesz Miksa néven, és az anyakönyvbe – ahogyan minden izraelita vallású gyermeknek – neki is beírták héber betűkkel a keresztnevét, illetve a zsidó naptárszámítás szerinti születési dátumát is. Törvényes fiúgyermeke volt Porjesz Józsefnek és Reisz Reginának, a szülők csabai illetőségűek voltak. Az anyakönyvbe bekerült a körülmetélés dátuma, hogy azt ki végezte (Hirschfeld József rabbi neve áll e helyen beírva), tanúk Reisz Sámuel és Rasofszky Regina voltak. A bejegyzéshez kiegészítés tartozik: „A Békés megyei alispán 1909. év február hó 5-én kelt 1578. sz. rendelete folytán a Miksa név töröltetett és helyette Mihály beiratott.” Budapestre költözése után megváltoztatta a keresztnevét.
A további anyakönyvi bejegyzések szerint több testvére is volt, mind az izraelita hitközség anyakönyvi iktatójába került beírásra. Úgy találtuk továbbá, hogy Porjesz még Miksa keresztnéven a kereskedelmi akadémia sikerrel végzett tanulói között szerepel az 1886/7. iskolai évben, azaz pontosan 18 évesen fejezte be az iskolát. Az intézményt 1873-ig Pesti, utána Budapesti Kereskedelmi Akadémiának hívták, ma ez a Budapesti Gazdasági Főiskola. A legjobb, legműveltebb kereskedők ennek az iskolának a falai közül kerültek ki, tantervében mindenre kiterjedő kereskedelmi szakoktatás folyt. Nem igaz tehát az, amit róla 1907-ben írt az újságíró, azaz hogy kevés szaktudása volt. Az egy dolog, hogy milyen hatékonysággal vezette a saját cégét, de igen alapos elméleti szakmai oktatásban részesült.
Számtalan kereskedőbálon fordult meg Békéscsabán, 1899-ben részt vett a Nemzeti Szövetség nevű egyesület megalapításában és az igazgatói választmányban is helyet foglalt. Ugyanebben az évben, április 30-án tartotta Porjesz az esküvőjét. A nászjelentésből kiderül, hogy egyébként tartalékos vadászhadnagy volt. Neje Reisz Jozefine lett, az esküvőt Eleken tartották, de az eljegyzés Csabán volt. A honvédség kötelékéből a védkötelezettség teljesítése után, mint tartalékost 1903-ban, saját kérelmére, tiszti rendfokozata megtartása nélkül elbocsátották.
Hitét felnőttként is tartotta, ahogyan Reisz Miksa is, és mindketten tagjai lettek a csabai ipartestületnek. 1903-ban Porjesz az akkor alakult kereskedők csabai egyesületének választmányi tagja lett, de a későbbi közös bútorgyár kapott lehetőséget arra is, hogy az ideiglenes egyesületi helyiséget bútorokkal berendezze. Amint hogy a gyulai és a csabai kereskedelmi és iparkamarák az aradi kereskedelmi és iparkamara alkerületei voltak, illetve azoknak központjai, 1905-ben iparkamarai tagokat választott az aradi iparkamarába e két alkerületi központ. A kereskedők részéről a beválasztott rendes kültagok között nem csak ott volt Porjesz Mihály, de a mellékelt számadatok alapján a második legtöbb szavazatot kapta e kategóriában, a csabai alkerületben. Ő és Reisz számos jótékonysági egyleten, táncmulatságon voltak jelen, ahol rendszeresen felülfizettek, minden jel szerint Reisz Miksa és Porjesz Mihály a csabai társadalom elitjébe kerültek.
A Reisz és Porjesz Bútorgyár megalapítása
Nem tudjuk, hogy pontosan honnan és hogyan ismerték meg egymást a későbbi üzlettársak. Elképzelhető, hogy rokoni vagy ismeretségi kapcsolat állt fenn, akár családjaik között, hiszen egy hitközségbe tartoztak. A cégbejegyzés alapján a hivatalos név „Reiss (sic!) és Porjesz” volt, főtelepe Békéscsabán helyezkedett el, a közkereseti társaság 1893. augusztus 15-én alakult. Bútorkereskedéssel foglalkoztak az egyenlő rangú cégtársak, akik békéscsabai lakosok voltak. Saját bevallásuk szerint ekkor 7 főt foglalkoztattak. A cégbejegyzés 1894. április 7-én történt meg.
Első hirdetésük az 1895. évtől érhető el, és 1907-ig sok és jelentős méretű reklámhirdetéseikkel találkozhatunk a helyi média hasábjain, ez azt jelenti, hogy sok pénzt áldoztak marketingre és meg is tehették. Eszerint saját készítésű háló-, ebédlő-, úriszoba, szalon bútorzat, lakásba, szállodába és fürdőbe szánt bútorok elkészítésével foglalkoztak. Ennek megfelelően pályáztak több fürdő, közintézmény részleges berendezésére.
Műbútorasztalos, kárpitos, és díszítőmunkákat is végeztek (készítettek külön kárpitos és asztalos bútorokat), és ugyanezekbe a speciális szakmákba tanoncokat is felvettek, s ezek országos és regionális sikereket is szép számmal értek el. Aki ekkor náluk volt tanonc, arról úgy tartották, hogy bármely más bútorgyárba azonnal felvették (még az országosan is első helyen állt és legnagyobb Thék-féle gyárba is). Ugyanitt lakberendezési tárgyakat is kínáltak (asztalkákat, dísztárgyakat, képeket, szőnyegeket, nippeket). Raktárukat és műhelyeiket 1897-re jelentősen megnagyobbították, a cég tehát sikeresen, jelentős bevétellel működött.
Csak egykori térképek, illetve szöveges leírás alapján rekonstruálható, hogy az eredeti Reisz és Porjesz Bútorgyár és Áruraktár milyen látványt nyújtott és hogy hol helyezkedett el. Ebben 1883-ból származó felvételi előrajzok, 1884-ben készült kataszteri térkép, és a hozzá tartozó, 1883 — 4-ben készült kataszteri telekkönyv vannak segítségünkre, valamint néhány hirdetés és cikk jelentéktelennek tűnő sora.
(2. A Reisz és Porjesz bútorgyár reklámja a Békésmegyei Közlönyben. (1895. szeptember 8.))
A cég első budapesti reklámhirdetései Békéscsabán a Vas utcát nevezik meg, mint ahol a helyi gyár található. Ez azonos a mai Gyóni Géza utcával, viszont egyetlen helyi vagy más lapban megjelent hirdetés sem ezt adja meg, mint a gyár telephelyét. A Vasút utcát annál több reklámhirdetés említi, s bár a későbbiekben más okból, más cégformánál valóban előkerül a Vas utca, de itt, ebben az esetben ez nyilvánvaló tévesztésnek tűnik.
A Reisz és Porjesz Bútorgyár első elérhető (1895-ből származó) helyi hirdetéseiben annyit ír, hogy „Békés-Csabán, Vasút utca (saját ház)” lehet cégüket és szolgáltatásaikat személyesen felkeresni.8 Tehát maga az épület és az annak helyet adó telek valamelyik cégtulajdonos birtokában volt eredetileg az alapításkor. Majd a későbbiekben pontosították az elhelyezkedést: Vasút utca 1155. és 1156. szám.9
Az 1884-ben készült kataszteri térkép alapján a két házszám három helyrajzi számon, egymás mellett feküdt beltelket10 takart: 3387. hrsz. (1156. házszám), a 3388. hrsz. (1155. házszám) és a 3389. hrsz. (1155. házszám). A térképhez tartozó iktató tanúsága szerint mindhárom telek Porjesz Mihály (ekkor Miksa) tulajdonában volt,11 vagyis valóban „saját házban” működött a gyár. A 3387. hrsz. a Vasút utcára, mai nevén Andrássy útra nyíló hosszú keskeny, 267 négyszögöles kert volt. Attól közvetlenül balra, a Vasút utca – Nagy Tabáni utca kereszteződésében terült el a 3388. hrsz. sarki telek, a 185 négyszögöles területen feküdt a „lakház, gazdasági épületek, udvar”, ami egy jellegzetes korabeli alföldi kispolgári és/vagy parasztporta felosztásával egyezik meg. Az ezen álló lakház a Vasút utca (Andrássy út) vonala mentén, az utcafront mellett húzódott. És már a Nagy Tabáni utcán, mai nevén Jókai utcán állt a 3389. hrsz., egy 75 négyszögöles kert.
E három telek körberajzolva egy négyszöget alkotott és pontosan ott volt, ahol ma a Csaba Center központi, hengeres épületrésze található, benne az információs pulttal, rendezvénytérrel, kiállítóhellyel. A fent említett lakóház pedig a Center üzletsorának a helyén állt. Minden ablakát hatalmas kirakatüveggé alakították, hogy a bent kiállított gyönyörű, minden stílusban készült és rendelhető bútorokat bárki megcsodálhassa.
A 3388. és 3389. hrsz. (1155. házszám) volt, ahol a Porjesz-féle ház elhelyezkedett. A Harmadik Katonai felmérés térképén – habár elég gyenge felbontásban – már változtatás nyomai fedezhetők fel rajta, a mögötte lévő telken (3387. hsz., 1156. házszám) még mindig a kert megfigyelhető. A fent említett, eredetileg hosszanti térfűzésű épületet L-alakúra bővítették úgy, hogy a mai Jókai utca vonala mentén egy újabb épületrésszel toldották meg.12
Hozzávetőlegesen ez lehetett az eredeti Reisz és Porjesz Bútorgyár eredeti gyárépülete, vagy annak kiinduló magja. Ezzel a gyárépülettel szemben állt a Fehér Bárány vendéglő, mely a későbbiekben még fontos jelentőséggel fog bírni. Ennek a teleknek első ismert tulajdonosai Medovarszky György és felesége voltak, majd Reisz Jakab vette át az 1157. régi házszámozású helyet, 1923-ban pedig már Fikker Károly vendéglősé volt, ahogyan még sok évvel később is. Igazán impozáns helyen feküdt tehát a bútorgyár.
(1 Valószínűleg elszórtan vannak a témához iratok, megyegyűlési-, városvezetési iratokban szerepelhetnek, mint az egyes tárgyalásokon napirendi pontok, melyekről a korabeli újságok hasábjain olvashatunk. Magántulajdonban létezhetnek iratok, fényképek, családi ereklyék, emlékek.
2 Stiaszny, Sztaszny, Staszny, stb. Többféle helyesírással írták, a hivatalos cégbejegyzés és a Központi Értesítő ezt a formát tartalmazza.
3 A Reisz és Porjeszről biztosan tudjuk, a Liebe Ernő céget nem találtuk meg, de a bejegyzés sorához mellékelt irattári szám végződése erre utal.
4 Több forrás Mihálynak nevezi, de az egykorú nyomtatott sajtó hol így, hol Miksa keresztnéven szólítja. Azonos nevű, a bútorgyárossal egy időben élt Békéscsaba híres orvosa, dr. Reisz Miksa volt, de a két személy nem azonos. A cégbejegyzésben a vezetéknév „Reiss” formában, németesen olvasható.
5 Az egykori izraelita anyakönyvekben találhatók születési anyakönyvi bejegyzések Reisz Miksa néven 1852-1853-ból, de nem tudjuk, melyik a vonatkozó.
6 Az azonban világos, hogy idősebb volt Porjesz Mihálynál.
7 Az életkort tekintve nincs ellentmondás, ha a személy azonos a későbbi bútorgyárossal, akkor ebben az évben 25 éves lehetett, vagy akörül.
8 Gyakori volt a századfordulót követően is, hogy egy adott céghez, szolgáltatáshoz nem utca, házszám elérhetést adtak meg a hirdetésekben, hanem hogy milyen épületben, vagy minek a közelében található. Pl.: „a Laszky — Biener-házban”, „a Beliczey-házzal szemben”, „a Kocziszky-palotában”, mert ezekről a nevezetes épületekről mindenki tudta, hol vannak. Ugyanakkor ma már ezeknek a nevei nem evidensek (a Laszky — Biener-ház az OTP Bank Szent István téri székháza), kivéve talán a Kocziszky-palotát, mert ezt ma is sokan így hívják, és van, ami már nem is áll (a Beliczey-ház helyén ma a Mednyánszky utca és az Andrássy utca sarkán egy többlakásos szocreál társasház áll). Maga a hely tehát ismert lehetett a csabai lakosság körében, és tudták, hol van, mert ebben az esetben sem szerepel házszám a hirdetésben.
9 Elképzelhető, hogy a távolabbról származó ügyfelek emelkedő száma kívánta meg az egzaktabb címzést.
10 Belteleknek hívták azokat az ingatlanokat, amelyek nem külterületen feküdtek, hanem a város belső közigazgatási kerületeiben.
11 A telekkönyvben „Porjecz” vezetéknévvel felvezetve.
12 Korábbi térképek alapján a telkek helyén szárazmalmok helyezkedtek el, amelyet Fábry Károly történetíró is megerősít, s valamikor 1852-t követően szűntették be azok is működésüket.)
